Vendégfogadás
— Parancsolat
HÁHNÁSZÁT ORHIM:
VENDÉGFOGADÁS
Ábrahám ősapánk óta fontos érték a zsidóságban a vendégfogadás, a háhnászát orhim parancsa. Onnan tanuljuk ezt, ahogy Ábrahám a három vándort fogadta, akik Izsák születésének a hírét hozták neki.
A hagyomány szerint a monoteizmus elindítójának a sátra mind a négy égtáj felé nyitva volt, akárhonnan jönnek is a vándorok, mindenkit nyitottan, befogadóan várjon.
Ábrahám sietett, hogy ételt-italt hozzon, megmosta vendégei lábát és fontos volt számára, hogy pihenjenek, jól lakjanak.
A zsidó közösségek a történelem folyamán az előbbi ősapai hagyományt követve mindent elkövettek, hogy az idegenek, vándorok, arra járók egy befogadó, elfogadó és szeretetteljes közösségre találjanak, legyen hol aludniuk, legyen mit enniük – inniuk.
Nemcsak a vendégfogadás fontosságát hangsúlyozták, hanem szabályozták is azt, hogy se a vendég, se a vendéglátó ne érezze magát kényelmetlenül.
A házigazda kötelessége
- Ez [a vendégszeretet] nagyobb még annál is, hogy valaki korán kel és a Bét Midrásba megy. (Talmud Bávli, Sábát 127a)
- A vendégek üdvözlése nagyobb, mint az Isteni jelenlét üdvözlése. (Talmud Bávli, Sábát 127a)
- A házigazda feladata, hogy az étkezésekkor örömteli legyen és így a vendégei otthon komfortosan érezzék magukat és az asztalnál. (Derekh Erec. Zuta IX.)
- Elvárható, hogy a házigazda maga szolgáljon fel az asztalnál, így megmutatja, elégedetté szeretné tenni vendégeit. (Kid. 32b)
- A házigazda ne figyelje túl erősen vendégét, mert akkor a látogató esetleg nem fog annyit enni, amennyit szeretne. (Szefer Haszidim, ed. Wistinetzky, §105)
- A nőkről azt tartották, hogy könnyebben észreveszik egy idegen jellemének vonásait, de kevésbé liberálisak a vendég igényeinek kiszolgálásában. (B. M. 87a; Derekh Erec Rábá VI)
- A zsidónak kötelessége, hogy arra tanítsa gyermekeit, legyenek kedvesek és udvariasak az idegenekkel. Ha valaki bekopog az ajtón és ház urát keresi, az ajtót nyitó fiú vagy lánygyermek ne válaszoljon mogorván, hanem vezesse be az idegent a házba és készítsen neki ennivalót. (Ab. R. N. ed. Schechter, p. 17a, b, Vienna, 1887)
- Egyeseknek az volt a szokása Jeruzsálemben, hogy minden tálat egyszerre az asztalra tettek, hogy a válogatós vendégnek ne kelljen valami olyat ennie, amit nem kíván, hanem választhasson bármit. (Lam. R. IV. 4)
- A házigazda kísére ki vendégeit békével, ahogy Ábrahám tette, amikor kikísérte vendégeit, “kikísérte őket”.
A vendég kötelessége
- A vendégtől elvárták, hogy különbőző módokon kimutassa háláját a házigazda felé. A rabbik összehasonlítják a hálás és a hálátlan vendéget.
- A házigazda torte meg a kenyeret, de a vendég mondta el az étkezés utáni áldást, melybe betoldotta saját külön áldását a házigazdára: “Legyen az Örökkévaló akarata, hogy ennek a háznak a gazdája ne szégyenüljön meg e világon vagy az eljövendő világban; legyen sikeres minden, amit végez; vagyona (és a mi vagyonunk) virágozzék, s legyen a város közelében; a Sátánnak ne legyen hatalma rajta és tevékenységén (és a miénken); ne jusson eszébe bűnös tett vagy gondosz gondolat (és a miénkbe se) most és mindörökké. (Ber. 46a; Maimonidesz, “Jad,” Brakot, VII. 2. Sulchan Aruch, Orach Chaim, 201, 1)
- A vendégnek tányérján kellett hagynia valamennyit ételéből, hogy azt mutassa, többet kapott, mint amennyi elég lett volna. Ha a házigazda arra kérte egye meg mindet, akkor nem volt szükség rá, hogy a tányérján hagyja. (Szefer Haszidim)
- A vendégnek a házigazda minden kérésének eleget kellett tennie. (Pesz. 86b. Orach Chaiim)
- A vendég nem adhat az ételéből a házigazda fiának, lányának vagy szolgálójának a házigazda engedélye nélkül. (Hul. 94a Derech Erec Rábá)
- A rabbik nagyon keményen megbélyegezték a megrögzött élősködőket, akik minden lehetőséget kihasználtak, hogy valaki másnál vendégeskedjenek. Különösen igaz volt ez az írástudókra. (Pesz. 49a)