Szegények
megsegítése
— Parancsolat
Szegények megsegítése
A Tórai parancsolatok közül számos olyan van, mely egy olyan társadalmat vetít előre, ahol az igazságosság központi szerephez jut.
- És ha learatjátok országotok termését, ne arasd le földed szélét teljesen; és aratásod hulladékát ne szedegesd össze.
- Szőlődben ne böngéssz és szőlődnek elhullott szemeit ne szedegesd föl, a szegénynek és az idegennek hagyd azokat.
- Ne tartsd éjjelen át a bérmunkás munkadíját magadnál reggelig.
- Ne kövessetek el jogtalanságot az ítéletben, ne tekintsd a szegényt és ne tiszteld a nagynak színét, hanem igazság szerint ítélj embertársad fölött.
Az első három a szociális igazságosságról beszél, az utolsó pedig az igazságosságról általában, illetve egy jogi rendszerről.
Rengeteg tórai törvény szól arról, hogy a társadalom kevésbé szerencsés tagjait segítenünk kell. Az itt idézett három törvény, vagy norma is a szociális igazságosságot támogató parancsolatok közé tartozik. Az első kettő mögött meghúzódó gondolat az a tiszta szociális igény, hogy meg kell próbálnunk javítani a szegények helyzetén.
Mindhárom szabály, norma, vagy törvény arra szolgál, hogy csökkentse az egyenlőtlenségeket, és határt szabjon a kizsákmányolásnak. Ilyen módon különlegesen modern törvényeknek minősülnek, hiszen számos modern társadalomban sem működnek ilyen jellegű, a társadalom szegényebb rétegeinek helyzetét javítani kívánó szabályozások. Érdemes kiemelni néhány momentumot a Tóra gazdaságilag kívánatos társadalom-koncepciójából. Először is, nem szocialista társadalomról van szó, ahol mindenki egyenlő: a Tóra elismeri, hogy vannak gazdagok és szegények, és nem próbálja eltüntetni ezt a realitást. Sokkal inkább célja a szegények és gazdagok közti távolságok csökkentése azáltal, hogy olyan szociális törvényeket hoz, melyek lehetővé teszik a szegények számára a fennmaradást, miközben nem csorbítja önérzetüket, és nem alázza meg őket.
Ez a doboz valamelyik fontosabb rész kiemelésére szolgál. Ez a doboz valamelyik fontosabb rész kiemelésére szolgál.
Másodsorban, nem központosított államról van szó, ahol elsősorban a kormányra, vagy az adminisztrációra hárul az egyensúly javításának feladata. Az elsődleges felelősség az állampolgároké, vagyis a társadalom tagjaié. Ezeket a problémákat a társadalomnak kell megoldania az egymás iránti felelősség jegyében. Ez egy olyan társadalom, melynek tagjaitól elvárják önmaguk és a közvetlen környezetükben levő emberek szabályozását, feltételezve, hogy felelősséggel viseltetnek egymás iránt. A bibliai társadalom elfogadja a törvényszék ilyen vagy olyan intézményét (többnyire a falu, vagy a város vénei), de az ő feladatuk a rendszer működésének ellenőrzése, illetve a közbelépés és döntés, ha törvénytelenségeket tapasztalnak. A törvényt a polgároknak kell betartaniuk, és a Tóra szerint helyi szinten ők a felelősek a szociális igazságosság rendszerének fenntartásáért.
Nem minden jogi rendszer igazságos. A történelem folyamán számos társadalomban a tehetősek, a tulajdonosok, a birtoklók felé hajlott a törvény keze, azok felé, akik a társadalmat kontrollálták. A Tóra (illetve az azt követő zsidó törvénykezés) elismeri és egyben el is utasítja ezt. A törvénynek egy utat kell járnia az igazsággal, ahogyan ennek az idézetnek a végén is olvashatjuk: “Cedek, cedek tirdof!” – “Igazságot; csak igazságot kövess”.
A valódi jogrendszer nemcsak a szegények jogainak tiszteletben tartását biztosítja: a gazdagok jogait ugyanúgy tiszteletben kell tartani. Csak az a fontos, hogy a bírók és a bíróságok ítéletei igazságosak legyenek, és ne legyenek részrehajlók. Ez szintén a jogrendszer része. Mindenkivel szemben igazságosnak kell lennie, a szegény és a gazdag számára egyaránt.
Láthatjuk tehát, hogyan kapaszkodik egymásba a jogrendszer és a szociális igazságosság rendszere. A szegényeknek szüksége van a gazdagok segítségére és szociális jellegű támogatására, a gazdagoknak pedig személyes felelősségükké kell tenniük a társadalom igazságos működését. Ezt azonban alá kell támasztania egy olyan igazságügyi rendszernek, amely mindenki számára egyenlő mértékben biztosítja a jogokat. A rendszer e két elemét a legjobban a Tóra filozófiája fogja egybe, és teremt általuk egy jó és megfelelő társadalmat.
Nem véletlen, hogy, ahogyan azt gyakran hangsúlyozzák, a szociális igazságosságra használt cedáká (צדקה – adomány) szó gyökere a cedek (צדק – igazság) szó. A cedákát többnyire adománynak fordítják és értelmezik. A latin nyelvekben a cedáká szót általában a latin “caritas” szóból eredő kifejezésre fordítják (angolul: charity) – ebben benne van a törődés, a gondoskodás ideája. Ha törődsz, segítesz másokat. A zsidó koncepció azonban eltér ettől. Nem azoknak a rendszere, akik törődnek. Az elképzelés bibliai gyökerei szerint az nem lenne kielégítő egy társadalom számára. A társadalomnak intézményesítenie kell a kevésbé szerencsések segítésének mechanizmusát, mert ez az egyetlen útja a törvényes és igazságos társadalom megteremtésének. A cedáká adása: micva – parancsolat, kötelesség, nem pedig az egyén jó belátására bízott lehetőség.
A modern zsidó sokféle módon áll kapcsolatban a nem-zsidó társadalommal – gazdaságilag, politikailag, kulturálisan, és bizonyos szinteken szociálisan is. Részei vagyunk az egyetemes tapasztalatoknak. Az emberiség problémái, háború és béke, politikai stabilitás, vagy anarchia, erkölcsösség, vagy szabadosság, éhség, járványok és környezetszennyezés, keresztülszelik az etnikai csoportok közti határokat. Az akár fizikailag, akár ideológiailag valami negatívval sújtott környezet minden csoporton bosszút állhat… Emberként a kötelességünk, hogy energiánkkal és kreativitásunkkal járuljunk hozzá az emberiség nyomasztó szükségleteinek és kínjainak feloldásához, valamint a jólét növeléséhez.
Rabbi Joseph Soloveitchik
A zsidók számára manapság ezek életbevágóan fontos kérdések. Olyan kultúrából jövünk, amely a szociális felelősségvállalás magasan fejlett rendszerével rendelkezik, és az a kötelességünk, hogy segítsük azokat, akik segítségre szorulnak. Mik a zsidók kötelezettségei az egyre inkább nemzetközivé váló világban?
Ennek a résznek az összefoglalásaképpen elmondhatjuk, hogy a zsidóság szerint mindenképpen kötelesek vagyunk törődni másokkal. Ez nem választás kérdése. Ezek micvák, melyek zsidókként köteleznek bennünket. Az, hogy pontosan hogyan teljesítjük be az igazságos világ megteremtésének ideáját, viták tárgya lehet, és annak is kell lennie, de, amennyiben önmagunkat bármely módon zsidóként tételezzük, nem kérdőjelezhetjük meg a zsidó nép tagjaiként ránk háruló kötelességeket.
Jonathan Sacks rabbi, Anglia ortodox főrabbija arról beszélt, mennyire zavaró és bántó, hogy a modern világban sem tudunk minden segítségre szorulón segíteni:
[Az angol filozófus,] “David Hume megjegyezte, hogy az empátiánk úgy csökken, ahogy haladunk kifelé a családtagjainktól a szomszédok, a társadalom, a világ felé. A mások sorsába való belevonódás érzése hagyományosan ellentétes arányban áll a minket tőlük elválasztó távolsággal. Ami változott, az az, hogy a televízió és az internet gyakorlatilag megszüntette a távolságokat. Messze országok lakóinak szenvedései közvetlen élményeinkké válnak. A szegénység, a háborúk, az éhínségek áldozataival való szánakozó együttérzésünk messze túlmutat a cselekvési lehetőségeinken. Erkölcsi érzékünk egyszerre lép működésbe, és válik frusztrálttá. Úgy érezzük, kéne tenni valamit. De mit, hogyan és kinek?”
– Jonathan Sacks rabbi