Cedáká

— Parancsolat

A Cedáká jelentése

A cedáká szónak már a lefordítása is gond. Adományozásnak mondjuk leginkább, pedig a szó héberül rögtön világossá teszi,hogy amiről szó van, az több, mint adakozás. A cedek szó igazságot jelent, s a cedáká olyan egyértelműen és egyszerűen szól arról, hogyan igyekezzünk a mindennapjainkban  egymáshoz közelíteni a jólétben és a szegénységben élőket, ezzel egy igazságosabb társadalom létrejöttéhez járulva hozzá.

A Cedáká – a szegények és elesettek megsegítése a zsidóság egyik legfontosabb értéke. Így a tettekkel törődés jegyében nagyon konkrét, világos kereteket teremtettek neki a közösségekben, persze különböztek ezek a keretek a különböző korokban és helyeken, de az elvárás ott volt, hogy a közösség odafigyeljen erre, intézményes keretek között támogassa. A cedáká a közösség tagjainak a támogatására ment: a nincstelenek, eselsettek, szegény vagy elárvult menyasszonyok, árvák kapták. Majdnem minden közösség fenntartott leveskonyhát a koldusoknak, hálóhelyet az átutazóknak.

Sok rabbi gondolkozott arról, milyen a jó és a mégjobb adományozás, melyik a cedáká legmagasabb szintű formája. Ezekből a leghíresebb Maimonidesz (Spanyolországban született rabbi, tudós, orvos, Tóra és Talmud kommentátor) fontossági sorrendje.

  1. A legfelső szint az, amikor támogatunk egy másik zsidót. Ajándékot vagy hitelt adunk neki, közös vállalkozást indítunk, munkát találunk neki, hogy annyira megerősödhessen, hogy többet ne kelljen mástól függenie.
  2. Eggyel alacsonyabb szinten helyezkedik el az, amikor úgy adakozunk, hogy nem tudjuk, hogy pontosan ki kapta adományunkat és az, aki adományt kapott, nem tudja, hogy kitől. Azért, mert ez kizárólag mennyei célokat szolgál. Ez olyan, mint az “anonymus-alap” ami a Szentélyben volt. Itt a tehetősek titokban adhattak és a rászorulók titokban profitálhattak ebből. Manapság a jótékonysági szervezeteknek adott adományok hasonlítanak a legjobban ehhez a típusú adományozáshoz. Viszont csak akkor adjunk jótékonysági szervezetnek, ha tudjuk, hogy az, aki az adományokat kezeli, megbízható, tisztességes ember, aki jól meg tudja ítélni, hogy ki a valóban rászoruló.
  3. Ez alatti szinten helyezkedik el az adakozásnak az a szintje, amikor tudjuk, kinek adunk, de az, akinek adtunk, nem tudja, hogy kitől kapta az adományt. Bölcseink gyakran járták körbe a környéküket titokban és hagytak pénzt a szegényeknél. Ez a megoldás akkor jó, ha a jótékonysági szervezet adminisztrátora nem megbízható.
  4. Eggyel lejjebbi szinten az adakozásnak az a formája van, amikor az adakozó nem tudja, hogy kinek ad, de aki kapja az adományt, az tudja, hogy kitől kapta. Régi időkben a tehetősebbek aprópénzt szoktak varrni a kabátjaikba, majd azt a vállukra vetni, hogy a szegényebbek anélkül vehessék ki onnan az aprópénzt, hogy szégyenkezniük kelljen emiatt.
  5. Ez alatt az a szint áll, amikor egy koldusnak a kezébe adjuk adományunkat, de még azelőtt, hogy ő megkérne minket erre.
  6. Ez alatti szinten az áll, amikor azután adunk egy koldusnak pénzt, hogy ő megkért rá minket.
  7. Eggyel alábbi szint az, amikor nem ad valaki eleget, de azt örömmel, mosolyogva adja.
  8. A legalsó szint pedig az, amikor nem önként adakozik valaki.

A cédáká fontossága

A rabbik nagyon sokat gondolkodtak, írtak a cedáká fontosságáról, íme néhány idézet:

Rav Asszi azt mondta: A cedáká olyan fontos, mint az összes többi parancsolat együtt.

Rabbi Chana bar Chailai mindig zsebre tett kézzel járt, hogy ha egy koldus jön hozzá, ne szégyenítse meg. (Brachot 58b)

Ha egy szegény ember pénzt kér tőled, s nem tudsz neki adni, beszélj hozzá vigasztalóan.

(Rambam: Misné Torá)

MÉG ANNAK A SZEGÉNY EMBERNEK IS, AKI CEDÁKÁT KAP

KÖTELESSÉGE ADNI ABBÓL, AMIT KAP. (Gittin 7b)

AZ, AKI MÁSOKAT RÁVESZ AZ ADOMÁNYOZÁSRA NAGYSZERŰBB, MINTHA Ő MAGA ADNA.

A közösségekben nagy figyelmet fordítottak az adományok gyűjtésére, olyan alap létrehozására, melyből segítik a szükségben lévőket. Az adományok összegyűjtésének is összetett rendszerét dolgozták ki annak érdekében, hogy minél kevesebb lehessen a lehetőség a visszaélésre, hogy minél átláthatóbb legyen a pénz gyűjtésének és szétosztásának a menete.

„Rabbijaink tanították: Az adományalapot két ember gyűjti és három osztja szét.”

 Az ingyen konyhához történő ételgyűjtéshez három ember kell és a szétosztáshoz is három ember kell.

 Rabbijaink azt tanították:

Az adománygyűjtők ne váljanak el egymástól (amikor gyűjtenek), de az egyik gyűjthet a kapuban, míg a másik egy üzletben, ha ugyanabban az udvarban vannak.

 Ha az egyik pénzt talál az utcán, ne tegye el, hanem tegye be az adománygyűjtő dobozba és akkor vegye ki, ha hazaért.

Ha az ingyen konyha dolgozóinak maradt feleslege, de nincs szegény, akinek adhatnák, eladhatják, de nem önmaguknak.

 (Baba Batra)

Következő oldal ->