BIKUR CHOLIM
— Parancsolat
A BIKUR CHOLIM jelentése
A beteglátogatás, a bikur cholim a zsidó ember egyik legfõbb vallási kötelezettsége. Nem véletlenül került be ez a fogalom a mindennapi reggeli imádság elején felsorolt erkölcsi jócselekedetek sorába. A vallásos zsidó ebben is az Örökkévaló Isten tetteinek követését látja. A Mindenható ugyanis éppen akkor kereste fel Ábrahámot amikor Ábrahámnak a körülmetélését követõ harmadik napon a legnagyobb fájdalmai lehettek. A “beteglátogatás” alkalmával közölte vele, hogy egy éven belül fia fog születni.
A Talmud Baba Mecia (Középsõ kapu) címû kötetében kötelességünkké teszi a bikur cholim parancsát, és azt mondja: aki betegségében meglátogatja felebarátját, ezzel betegségének egy-hatvanad részét feloldja, elveszi tõle.
Mindez természetesen zsidó, nem zsidó felebarátainkra egyaránt vonatkozik. Rabbi Akiva, az ókor egyik legnagyobb tudósa, amikor meglátogatta egyik betegen fekvõ tanítványát, még a beteg ágyát is rendbe hozta. A tanítvány késõbb hálálkodva mesélte: úgy érezte, mintha mestere új életre keltette volna õt. Akiba ezért hirdette ezután: aki nem tesz eleget a bikur cholim törvényének, olyan, mintha vért ontana…
Látogass betegeket!
A Talmud bölcsei még azt is meghatározták, mikor kell meglátogatni a betegeket. A IV. század elsõ felében élt babilóniai mester, Séset szerint például nem jó felkeresni a betegeket a nap elsõ, és utolsó három órájában, mert reggel viszonylag jobban érzik magukat, este pedig fáradtabbak, s így nem kapnánk valós képet hogylétükrõl.
Hajdan, a holocaust elött, Budapesten is mûködött, egy komoly, anyagiakkal rendelkezõ Bikur Cholim egyesület, amely a korházak támogatásán felül a szegényebb betegek látogatásával, lelki, és anyagi támogatásával foglalkozott. Bevételeit támogatásokból nyerte, sõt, a zsidó családoknál perselyeket is tartottak, amelyek feliratai a beteglátogatás kötelességére hívták fel a figyelmet. Így apró adományokból is biztosították fennmaradásukat.
A rabbik megalkottták a beteglátogatás nagyon komplex rendszerét, melyben konkrét szabályokkal látják el azokat, akik betegeket látogatnak. A szabályok egy része a mai ember számára is nagyon logikus és követendő. Így például arra bíztatnak rabbijaink, hogy ne korán reggel és ne késő este látogassuk betegeinket, hiszen reggel túlzott reményt adhat a beteg jólléte, este pedig elcsüggeszthet állapota. Napközben javasolt így a betegek látogatása.