Egy kis háttér
— a Parancsolatokhoz
Egy kis háttér
A rabbik első jelentős munkája, melyet kezdetben szájról szára hagyományoztak, és csak később foglalták írásba, Erec Jiszráelben jelent meg a polgári időszámítás szerinti 200 körül. Ezt a munkát Misnának nevezzük (משנח – ismétlés, tanulmányozás). Formájában merőben különbözött minden korábbi műtől. A zsidó ember minden kötelezettségének szisztematikus leírásával találkozhatunk benne; a szöveget világosan tagolták az élet különböző aspektusainak megfelelően, majd tovább bontották az elemeket különálló utasítások sorozatává. Összességében, ahogyan a Misna szisztematikusan végighalad az élet minden területén, a zsidó élet tiszta és részletes keretét adja meg. A Pirké Ávot (פרקי אבות – Az Atyák Tanításai) című rövid egységen kívül, mely mondásokat, etikus elképzeléseket és a jó élet elérésének eszközeit tartalmazza, a Misna leginkább jogi kódexként jellemezhető.
Ez a doboz valamelyik fontosabb rész kiemelésére szolgál. Ez a doboz valamelyik fontosabb rész kiemelésére szolgál.
A Misna leírásának időszakától kezdve minden következő zsidó tanulmány alapja lett. Ettől kezdve a tudós viták középpontjában a Misna jelentése állt, valamint a benne foglalt szabályok alkalmazásának lehetőségei a zsidó élet új helyzeteiben. Azokat a vitákat, melyeket nemzedékeken keresztül folytattak a szövegről, végül egy hatalmas és terjedelmes műben foglalták össze – ez a Gemárá (גמרח – arámi eredetű szó, jelentése tanulmány, vagy tanulás). A Gemárának két változata létezik, mert a Misna írásba foglalását követő évszázadokban két fontos központja volt a zsidó tanulmányoknak, az egyik Erec Jiszráelben, a másik Babiloniában (a mai Irak). Mindkét centrumban megvitatták és magyarázták a Misnát, megalkotva ez által a Gemárá két verzióját, melyek ugyanazon a Misnán alapulnak. Mivel a Misna és a Gemárá együttesét Talmudnak nevezzük (תלמוד – héber szó, jelentése tanulás, vagy instrukció), ezért a Talmudnak is két változata létezik, az egyik a babilóniai (Tálmud Bávli), a másik az Erec Jiszráelben készült (Tálmud Jerusálmi).
A Talmud
A Talmud összeállításától kezdve (a Jerusálmi a polgári időszámítás szerinti 350 és 400 között, a Bávli körülbelül egy évszázaddal később záródott le) a tórai tanulmányok fókuszpontjává vált. Különösen igaz ez a teljesebbnek és kiforrottabbnak tartott Talmud Bávlira. Több száz különböző Talmud-kommentárt adtak ki az azóta eltelt évszázadokban, melyek megvitatják, megmagyarázzák és elemzik a szöveget. Ezek összességét nevezzük háláchikus irodalomnak, mivel a célja, hogy leírja és pontosítsa a háláchát (הלכה – út, ösvény), mely szóval a rabbik a zsidó életmódot írták le. A háláchikus irodalom sokféle formában jelent meg, és az írásoknak sokféle típusát hozta létre, de a mi szempontunkból talán azok a hatalmas, enciklopédikus jellegű, háláchikus jogi kódexek a legfontosabbak, melyek a középkorban bukkantak fel.